2012. október 2., kedd

Szkájpra fel!



Az emberiség különböző öngyógyító módszereket ismer a mardosó szívfájdalom és a hirtelen támadt üresség  kezelésére. Nekünk, bár talán nem eléggé kifinomult és semmiképpen sem elegáns módszer, a takarítás vált be. A sebtében távozó fiókák ugyanis olyan minősíthetetlen kuplerájt hagytak maguk után, hogy első kettesben töltött napunkat egésznapos takarítással ünnepeltük. Szinte nem is szóltunk egymáshoz,  mérhetetlen bánatunkon molyozgatni sem időnk, sem energiánk nem volt. Csak néha vonult félre valamelyikünk diszkréten pityeregni egyet, de végül sikeresen túléltük! Sőt. Amikor este fáradtan elnyúltunk egymás mellett a kanapén, megállapítottuk, hogy a szívnek az ő fájdalmára a legjobb orvosság a düh. Az azóta eltelt öt napban aztán különböző túlélési taktikákat mixeltünk és bár még naponta többször is titkos látogatásokat teszünk a fiúk üres és ijesztően tiszta szobáiban, lassan sírás nélkül abszolváljuk a múló napokat. Ami különösen a tyúkanyó természetű atya esetében méltányolandó eredmény.


Maxi hűlt helye



és Ricsié

 Családi életünket viszont a naponta többszöri szkájpolásnak köszönhetően  valamiféle köztes, virtuális valóságban éljük. Reggelente rövid összefoglalókat adunk aznapi terveinkből, este kiértékeljük az elvégzett  és elmaradt ügyeket, megveszekedjük a vitás kérdéseket. Olyan dolgokról tudunk hosszadalmas és mélyenszántó vitákat folytatni, minthogy a Sainsbury heti akciós kínálata, vagy a Tescoé jobb-e. Vagy éppen arról, hogy ha tényleg a lé határozza meg a tudatot, milyen mellékhatásokkal számolhatunk zacskós levesek mértéktelen fogyasztása esetén. Szóval csupa olyanról, ami eddig egyikünket sem igazán foglalkoztatott. Az akciós termékek létezése sosem tartozott sem gyermekeim, sem barátnőjük, az elkényeztetett egyke Duxi érdeklődésének fő sodrába. Bár az utolsó hónapok itthoni nehézségei, a filmszakma és vele a saját életünk totális bedőlése és persze az utazásuk körüli bizonytalanság, egyfajta magaslati edzőtáborként szolgáltak számukra. Valószínűleg ezek a tapasztalatok ébresztették rá mindhármukat még a kiutazás előtt, hogy részmunkaidős állást kell vállalniuk, hogy ők is be tudjanak szállni az egyébként  nagyon nem mellékes költségekbe. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése