2012. október 11., csütörtök

Szabolcska Mihály Londonországban, avagy az articsóka sikolya



Az első hét mindkét srác számára elég sűrűnek bizonyult.  Maxi ellátogatott az egyetem által megjelölt piacra és egy articsóka boldog tulajdonosaként tért haza. Bár a rajzok gyönyörűek lettek, a tizensokadik skicc után alábbhagyott a lelkesedése, és az elszenvedett attrocitások miatt a modell, azaz maga a gyanútlan articsóka is rohamos hanyatlásnak indult. Ráadásul az alapos tanulmányozásnak köszönhetően emberi fogyasztásra is alkalmatlanná vált, így a fiúk elestek attól, hogy végre egyszer igazi ínyencség kerüljön a fazekukba.



Bár Maxi több napot áldozott arra, hogy elmélyítse barátságát a jobb sorsra érdemes articsókával, mégis Ricsi húzta a rövidebbet egyik első feladatával. Két képről kellett leírni pár szóban az első benyomásait, majd ezekből a szavakból verset eszkábálnia. Mindezt magyarul és angolul is. Majd, miután csoporttársai "más cerkájával a csalánt" jeligével az övét találták a legjobbnak, kénytelen volt irodalmi zsengéjét a teljes évfolyam előtt előadni. Mikrofonba, hogy szenvedése teljesebb legyen!  Ricsi, aki magyarul sem a szavak embere, így lehetőséget kapott, hogy nagy nyilvánosság előtt egyszerre debütáljon költőként, műfordítóként, valamint versmondóként. A léc rezgett ugyan, ennek ellenére, a produkció után emelt fővel, bár kicsit reszketeg lábakkal távozott. Mint utólag elégedetten megállapította, nem volt akkora égés, mint lehetett volna. Viszont ennél keményebb megpróbáltatás már nem jöhet, ha csak a hattyú halála nem, csinos fehér tütüben előadva. A következő feladat egy filmecske leforgatása, melynél vetésforgóban segítenek egymásnak a csapattagok. Ez végre az a terep, ahol Ricsi otthon érzi magát, és pontosan ez az, amiért váltott az otthoni bölcsészkarról az LCC-re.



 Bokros teendőik miatt, egyebek mellett a gasztronómiát is kénytelenek voltak hanyagolni a dedek az utóbbi napokban. Tányérjukon ilyenkor állandó barátjuk, a Heinz babkonzerv jut főszerephez. Most, mint büszkén beszámoltak róla,  ráadásul leárazva és igen nagy kiszerelésben jutottak hozzá az életmentő cucchoz.  Csak remélni tudom, hogy a fokozott bab-bevitel nem hat hátrányosan társasági életükre. Mindent összevetve, az első egyetemi hét hozta azokat az elvárásokat, amikért ezt az egész kiköltözős kalandot bevállalták és az angolul létezés sem jelentett problémát egyiküknek sem.  Az itthonról sasoló szülők keble pedig dagadhat a büszkeségtől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése