Munkát, húst és (folyékony) kenyeret!

Pörcit, cubákot, mócsingot és söröket ide, na! Gyermekeink, Ketteske és Hármaska, valamint a harmadik muskétás, Duxy, immáron négy hónapja tengetik életüket a kies Londonban. Ezalatt részük volt mindenféle jókban: minőségi és diákközpontú oktatás, méghozzá világnyelven, új haverok, ráadásul mindenféle színben és méretben, nyűzsgő világvárosi hangulat, fantasztikus múzeumok, üzembiztosan működő, nemfüstölő és nembeázó metró, kellemesen enyhe, ámde nedves időjárás...És volt persze neccesebb hozadéka is a dolognak: miniatűr szobácska, spórolás, spórolás és még több spórolás, minimál konyhaművészet, azaz kakaós spagetti hús nélkül és persze absztinencia...Ez a két utóbbi a vízválasztó egyébként, ami a jólét és a nemjólét között húzódik, legalábbis a fiatal sasok szerint, és aminek átugrásához az itthonról csepegtetett források nem elegendőek. Ezek a források sajna nemcsak végesek, de mindkét félnek fájdalmasak. Aki kapja megalázóan és méltatlanul kevésnek érzi, na de aki tolja...Hát mit mondjak, a másik oldal sem érzi önfeledten boldognak magát. Mert ami kimegy, az itthon már nincs, ugye. Ezen az áldatlan helyzeten csak a rendszeres kinti jövedelem javíthatna, de persze az se nincs. Egyelőre. Átmenetileg. Immár négy hónapja. Talán nem is aggódnék még, de sajnos élénken emlékszem gyerekkorom alapviccére, miszerint átadták az öröklakásokat az ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatok parancsnokainak...Úgyhogy saját szempontomból nézve, szerintem teljes joggal zsörtölődök, piszkálódok, hőbörgök. A skacok szempontjából persze egész más a helyzet. Mert mit is nyomasztom őket filléres gondokkal, hiszen milyen jól gazdálkodnak?! És ami igaz, az igaz. A kiadási oldal tök rendben van. Olyannyira rendben, hogy még néhány iszunk-hányunk típusú kihágás is belefért a költségvetésbe. Na de a bevételi oldal! Ott aztán komoly gondok vannak!  
Anyagi természetű torzsalkodásaink közben természetesen zajlik az élet. A fiúk dolgoznak, Ricsi mindjárt megint forgat, Maxi és bandája éppen hidat tervez. Ha esetleg meg is építik, én inkább a kontroll csoportba jelentkeznék. Abba, amelyik nem megy át rajta. Jövő hétvégén pedig részleges családegyesítés lesz, Egyeske vendégeskedik az öccsök apró, de puritán rezidenciáján. A háromnapos vizit alatt tuti felkeresnek néhány alkoholmérési engedéllyel bíró kirendeltséget is, ezzel jelentősen javítva a fiúk általános közérzetét és emberi tartását. 

     

Behavazva

Egy hölgy, egy úr, egy nemes paripa és a nyár...A lósport, mint tudjuk, előkelő és úrias foglalatosság. Angolokra kiváltképp jellemző. Űzéséhez a megfelelő színű paripán kívűl talán csak egy elegáns fejfedő szükségeltetik.  Ja, és természetesen még egy apróság: a nyár. Ezzel szemben...  

A felső képet Ricsi készítette kedvenc londoni parkjukban, nem sokkal a hazautazásuk előtt. Az alsót ugyanő, ugyanott, a visszaérkezésük után. Hát ennyit az időjárásról, a lósportról és a fejfedőkről...Így most úri passziók helyett a fiúk nyakig ülnek a (hóban) feladatokban. Maxi a gyakorlati munkák szüneteiben a statika nagy kérdésein mereng, Ricsi pedig vadul keresi a helyszínt a következő közös filmhez, amiben most operatőrként domborít. Hogy született angol és ennek következtében tuti nagyobb helyismerettel bíró kollégái helyett miért pont egy echte hungarian heroe kutatja a londoni helyszíneket, ezt inkább ne is firtassuk. Egyébként mindketten túlvannak az egyetemi munkaközvetítős regisztráción, bár Ricsinél nem ment minden símán. Nem véletlenül tart majd egy órát a szeánsz, felmérik a munkáért folyamodók képességeit, tapasztalatait, hogy megfelelő helyekre tudják őket kiajánlani. Hát Ricsiét nem sikerült felmérni. A technika elhasalt és nem is tudott feltápászkodni. A rendszerek lefagytak, eltűntetve a félig, vagy már teljesen kitöltött teszteket. A harmadik malőr után a feszengő hölgy úgy döntött, hogy ő inkább megtörténtnek veszi az egészet, váljanak el egymástól békében. Így most mindkét fiú várja a képességeiknek és érdeklődésüknek megfelelő munkákat. Remélem a technikára mért megsemmisítő csapás után Ricsi nem egy seprőt és lapátot kap társul. Maxit pedig leginkább kis kötőben és göndör fürtjein félrecsapott munkavédelmi sapkában látom, amint egy "finomabb van, de olcsóbb nincs" önki röfögde pultjánál méri az abrakot a jobb sorsra érdemes ebédezőknek. Pedig az utóbbi időben újabb területeket hódított meg a konyhaművészet göröngyös és mindenféle buktatókkal aláaknázott harcmezején. Sajtos, tojásos pitét készített a tőlem kapott recept alapján. Hogy szórakoztatóbb legyen a konyhabuli, kihagytam egy apróságot a receptből. Véletlenül, de ez vétkemet nem kisebbíti. Végy 2 bögre ezt, egy bögre azt és fél bögre ezmegazt, és végy egy 25 dekás amazt...Sajnos, azt, hogy én nem három decis, hanem fél lityis bögrét használtam, na ezt az apró információt elfelejtettem megadni. Még ez sem lett volna dráma, ha minden összetevő bögrében, azaz arányosan lett volna megadva. De sajnos az egyetlen konkrétan és pontosan meghatározott tétel megborította az egyensúlyt és szegény Maxi egy majdnem folyékony, összeállni nem akaró tésztaszörnyet dobott össze éhező lakótársai őszinte rémületére. Mivel felhasználta az összes lisztet, Ricsi rövid anyázás után elsprintelt vásárolni, majd Maxi további négy-öt kiló cucc begyúrásával megfelelő állagúra javította a művet és hiphop elkészült konyhaművészeti kollekciójának legújabb darabja a lisztvarázs...Hamm!   

Segítség! Támad a fél méter hó és a 39 Celsius!!!

Nem vagyok a topon, ezt már az elején le kell szögeznem. Ennek két oka is van, mégpedig pont az a kettő, amit a címben már gondosan bemószeróltam. A fél méter hó egyébként gyönyörű. Ablakon keresztül, annak, akinek nincs téli depije és annak, aki szeret havat lapátolni, aztán átázott csizmában topogni a megállóban, vagy bátorságot gyűjtve előásni a kocsit és csukott szemmel pörögve csúszkálni lefelé az utcán. Viszont aki bölcs előrelátással már jóelőre betárazott egy influenzát, heveny csontfájdalmakkal és hozzá 39 fokkal, na az fel van mentve, annak nem kell résztvenni az össznépi örömködésben, amihez az újdonsült és hiphop meg is bukott télügyi miniszteri megbízott és a BKK alig serdülő vezére csak annyit tudott hozzátenni, hogy inkább maradjon mindenki otthon. Könnyű volt megfogadnom, mert annyi erőm sincs, hogy két méternél messzebb eltávolodjak mai napra rendelt támaszpontomtól, a kanapétól. Londoni embereink egyébként jelentették, hogy ma ott is beköszönt a tél, de angolosan elegáns távolságtartással. Ami a gyakorlatban leginkább némi porcukorszerű díszitést jelent London szemén.      

Hát ettől nem ájulunk ki, mi északi rokonsággal büszkélkedő közép-európai kalandorok! Ma egyébként fontos nap volt, a srácok megkapták az első trimeszterre szóló értékeléseket. Mindketten elégedetten telefonáltak, béket, azaz négyeseket zsebeltek be. Ricsit, akinél, lévén, hogy esszéket és forgatókönyveket kell írnia, nagyon fontos az angol nyelv megfelelő birtoklása, a nyelvhasználat tekintetében az erősebb csoportba sorolták. Azt hiszem a pozitív szakmai értékelés mellett,  ez töltötte el a legnagyobb elégedettséggel. Ricsi tehát egyöntetűen négyest kapott mindenből, Maxi  ingadozóbb teljesítményt nyújtott. Neki a műszaki rajznál becsúszott egy c, azaz hármas, viszont ezt ellensúlyozza, hogy á-t, azaz ötöst is zsákolt. Sőt, példának állították a kollégák elé, amit férfiasan lezser sármjával kell ellensúlyoznia, mert nem biztos, hogy ez a népszerűséghez vezető legrövidebb út. Az egyhónapos vakáció után mindnyájan gyorsan visszarázódtunk a kétlaki életbe és nyomban kiújult szkájp- és vájberfüggőségünk is. A fiúk a szilveszteri mámor után egy londoni kihágást is megengedtek maguknak, alkoholgőzös éjszakai buszozással, meg ami ilyenkor kell. És vendéget is fogadtak királyinak nem nevezhető lakosztályukban. Ricsi barátja látogatta meg őket, aki szüleitől egy londoni meglepetés- hétvégét kapott ajándékba, és jegyet kedvenc angol focicsapatának meccsére. A csapat egyébként azt hiszem kikapott. És itt egy kép, Ricsi első januári hajnaláról, amikor váratlan elhatározását tett követte és hazagyalogolt Békásmegyerről Csobánkára. Ez ugyan négy órájába került, viszont tökéletesen kijózanodott mire hazaért.

Echte ungarische vircsaft Lisztferin

A kisfiúk péntek délután hazamentek. Amikor a kies Csobánkáról elindultunk Lisztferire, ez még simán csak úgy hangzott volna, hogy visszamentek. De a repülőtér állapota sajnos pontosan leképezi az országét és a becsekkolást uraló káosz nyomban a srácok eszébe juttatta, hogy miért is jobb külhoni magyarnak lenni. Az eddig sem szívünkcsücske kékhasúak egyetlen működő csekkoló pulttal kedveskedtek annak a többszáz utasnak, akik a gyors egymásutánban induló négy járatukra szerettek volna feljutni. Tájékoztatás, segítségnyújtás semmi. Poggyászhegyek és kétségbeesett, lökdösődő utasok hosszú tömött sorokban. Minket viszont az egymást taposó emberek láttán felhorgadó dühünk megint átsegített egy lelki válságon. Így mindnyájunk megkönnyebbülésére tyúkapóval nem rendeztünk könnyes-taknyos jelenetet. Dühösen ugyan, de méltóságunkat megőrizve vettünk búcsút a szeptemberben itthonhagyott kevéske holmijukat is bölcs előrelátással kimenekítő kisfiúktól. Miután elnyelte őket a füttyös kapu, még egy darabig lábujjhegyen billegve leskelődtem, így végignézhettem, ahogy szelídarcú, konszolidált külsejű másodszülöttemet levetkőztetik, megmotozzák, mindenféle vasalószerű kütyükkel végiglapogatják, mielőtt megkönnyebbülten magamögött hagyja ezt az időnként szomorú paródiának tűnő országot. Amikor magamhoz tértem a felháborodásból, rövid látogatást tettem az emlékeimben kulturáltnak rémlő ikszikszes mellékhelyiségben. Nem kellett volna. Meglátva a fajanszra ácsingózó sort és megorrintva a női vécékre alapból általában nem jellemző szagot, rögvest menekülőre fogtam. Ezért a vidéki vasúti resti fílingért  kár volt nagy felhajtással megnyitni a szuper új csarnokot. A gyerekek viszont Londonba érkezve azzal szembesültek, hogy meghitt padlásszobájuk helyett innentől egy pöpec cella lesz az otthonuk. Hosszas latolgatás után döntötték el még decemberben, hogy átköltöznek a Duxy házában megüresedő szobába, hogy az eredeti tervnek megfelelően végre együtt lakjanak. Ennek a lelki típusú összetartáson kívűl számos praktikus oka is van. Közös háztartás, főzés, esti dumcsizások, stb. Jó terv volt, a kivitelezésbe azonban két apró probléma is becsúszott. Egyfelől nem azt a szobát kapták, amit megbeszéltek, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lefoglalt szobát sem nézték meg, tehát vakon repültek rá a kéróra. Így most egy kétágyas kalicka büszke tulajdonosai, igaz legalább kertre néz az ablakuk. Maxi óriási rajztáblája egy fiókos szekrény tetején kucorog, ülőhelyül a saját ágyvége szolgál. Viszont gyorsabb az internet, ami tekintve, hogy Ricsi a különböző forgatott anyagokat e-mailban küldözgeti, valamint, hogy folyamatos szkájpkészültségben élünk, nagy könnyebbség. Nem is beszélve a nemsoká beinduló F1 idényről, amit tévé hiányában Ricskó a világhálón skubiz izgatottan. Ezentúl a lassú net nem állhat közé és rajongása tárgya, a sudár Alonso közé. Viva Alonso, viva fürge net!