2013. január 14., hétfő

Segítség! Támad a fél méter hó és a 39 Celsius!!!



Nem vagyok a topon, ezt már az elején le kell szögeznem. Ennek két oka is van, mégpedig pont az a kettő, amit a címben már gondosan bemószeróltam. A fél méter hó egyébként gyönyörű. Ablakon keresztül, annak, akinek nincs téli depije és annak, aki szeret havat lapátolni, aztán átázott csizmában topogni a megállóban, vagy bátorságot gyűjtve előásni a kocsit és csukott szemmel pörögve csúszkálni lefelé az utcán. Viszont aki bölcs előrelátással már jóelőre betárazott egy influenzát, heveny csontfájdalmakkal és hozzá 39 fokkal, na az fel van mentve, annak nem kell résztvenni az össznépi örömködésben, amihez az újdonsült és hiphop meg is bukott télügyi miniszteri megbízott és a BKK alig serdülő vezére csak annyit tudott hozzátenni, hogy inkább maradjon mindenki otthon. Könnyű volt megfogadnom, mert annyi erőm sincs, hogy két méternél messzebb eltávolodjak mai napra rendelt támaszpontomtól, a kanapétól. Londoni embereink egyébként jelentették, hogy ma ott is beköszönt a tél, de angolosan elegáns távolságtartással. Ami a gyakorlatban leginkább némi porcukorszerű díszitést jelent London szemén.      


Hát ettől nem ájulunk ki, mi északi rokonsággal büszkélkedő közép-európai kalandorok! Ma egyébként fontos nap volt, a srácok megkapták az első trimeszterre szóló értékeléseket. Mindketten elégedetten telefonáltak, béket, azaz négyeseket zsebeltek be. Ricsit, akinél, lévén, hogy esszéket és forgatókönyveket kell írnia, nagyon fontos az angol nyelv megfelelő birtoklása, a nyelvhasználat tekintetében az erősebb csoportba sorolták. Azt hiszem a pozitív szakmai értékelés mellett,  ez töltötte el a legnagyobb elégedettséggel. Ricsi tehát egyöntetűen négyest kapott mindenből, Maxi  ingadozóbb teljesítményt nyújtott. Neki a műszaki rajznál becsúszott egy c, azaz hármas, viszont ezt ellensúlyozza, hogy á-t, azaz ötöst is zsákolt. Sőt, példának állították a kollégák elé, amit férfiasan lezser sármjával kell ellensúlyoznia, mert nem biztos, hogy ez a népszerűséghez vezető legrövidebb út. Az egyhónapos vakáció után mindnyájan gyorsan visszarázódtunk a kétlaki életbe és nyomban kiújult szkájp- és vájberfüggőségünk is. A fiúk a szilveszteri mámor után egy londoni kihágást is megengedtek maguknak, alkoholgőzös éjszakai buszozással, meg ami ilyenkor kell. És vendéget is fogadtak királyinak nem nevezhető lakosztályukban. Ricsi barátja látogatta meg őket, aki szüleitől egy londoni meglepetés- hétvégét kapott ajándékba, és jegyet kedvenc angol focicsapatának meccsére. A csapat egyébként azt hiszem kikapott. És itt egy kép, Ricsi első januári hajnaláról, amikor váratlan elhatározását tett követte és hazagyalogolt Békásmegyerről Csobánkára. Ez ugyan négy órájába került, viszont tökéletesen kijózanodott mire hazaért.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése