Magyarország tényleg jobban teljesít! Ezt az is bizonyítja, hogy egy hét leforgása alatt a közvetlen környezetemből, a barátaim közül, szóval majdnem a családomból hatan távoztak hosszabb-rövidebb időre ( talán örökre) az országból. Ketten közülük egészen fiatalok és döntésüket akár a karrierépítés, akár a kalandvágy motiválta, mi jó eséllyel elbuktuk őket. A maradék négy főből kettő még ded, ők még nyitottak mindenre, játszva beilleszkednek bármilyen környezetbe, abszolút nyertesei az ügynek. Szüleik egyenlege nyílván nem ilyen egyértelmű. Egyiküket a szakmai kihívások, másikukat az itthoni szellemi fertő motiválta, de távozásukat maguk és mások is ( többek között mi is) megszenvedik. Nem könnyű elengedni egy barátot, kettőt még nehezeb, ennek ellenére megértem és támogatom őket középföldi kalandjukban. Távozásuk egyébként nem ért meglepetésként minket. A közösen, kötelezően végigült Gyűrűk ura után már gyanakodhattam volna, hogy barátunk plussz size tappancsai nem a véletlen művei. De négy év, két "télből a nyárba menekülés" kellett hozzá, hogy a méretes talpak az azóta megszaporodott családdal útnak induljanak. Nincs más hátra, mint jó utat kívánni nekik. Találjátok meg amit kerestek, ami itthon már elveszett, legyetek boldogok Janka, Csaba, Simon, Ádin, Lili és András! A tavaly távozott trupp egyébként aznap indul haza ünnepelni és ünnepeltetni, amikor a két új londoni versenyző megérkezik. Eme szerencsés körülménynek köszönhetően szeretett pompás lakrészüket egy időre átengedik az újonnan érkezőknek, hogy onnan indulhassanak lakáskereső napi portyázásaikra. Mostanában egyébként azt vettem észre, hogy gyermekeim szóhasználatában az itthon már nem a pilisi hegyekre néző szobácskáikat, hanem a Portobello Roadot és Londont jelenti. És bármennyire fáj, még ennek is örülünk...
