Nyakleves fedőnevű, gyorskajáldának álcázott közvéleménykutatónkban a hét napjai újabb és újabb költői jelzőt kapnak. Az időjárástól, a forgalomtól, az általános közhangulattól függően soroljuk be és nevezzük el őket Péter barátommal. Néhány gyöngyszem a készletünkből: "A rettenetes szerda", "A szégyenteljes csütörtök"----- ők a januári vizsgaidőszak miatti pangás ártatlan áldozatai. Vagy pl "A rémület levesének napjai"------ők hálistennek többen vannak, ők azok a napok, amikor a nyitás után egy órával azzal szembesülünk, hogy az eredetileg két napra szánt, elképesztő mennyiségű kajából már csak mutatóba maradt valami. Ilyenkor rohanás a konyhába és szélsebesen elkészül a Rémület levese. A rekordom négy ilyen kirohanás volt egy nap, de ennek a napnak a jelzője a művészek ( azok mi vagyunk, ugye) döntésének megfelelően, nem publikus. És persze itt van "A gurulós bőröndök napja"----ezeket a napokat megkülönböztetjük a csapatmozgások irányától függően is, azazhogy éppen rohamoznak, vagy visszavonulnak. A kollégiumban elszállásolt hallgatók ugyanis pénteken a bőröndkerekek indulójának hangjaira tömegesen indulnak hazafelé kis gurulós bőröndjeikkel, hogy aztán hétfőn tiszta ruhákkal megpakolva és telehassal visszatérjenek a tudás fellegvárába (ez viszont nem mi vagyunk). Március második hetében viszont nekünk dalolnak a kis bőröndkerekek, ráadásul péntekről csütörtökre módosul a stratégiai visszavonulás időpontja. Csütörtökön ugyanis korábban zárunk és kis gurulós szörnyetegeink társaságában repülőre kapunk Péter barátommal és feleségünk, valamint férjünk társaságában meglátogatjuk Londonban élő sarjainkat. Péter ugyanis a rossz / jó példát követve tavaly év végén az egyszem lányát delegálta ebbe a nyirkos városba, ahol az én fiaim már második éve elégedett egyetemi hallgatók. Kis delegációnk tehát kimerészkedik Jamie Oliver, Nigella Lawson és Gordon Ramsay terepére. Erősen gondolkodunk, hogy kihívjuk őket egy mérkőzésre és skalpjukkal a derekunkon térjünk haza diadalmasan. A dolognak igazi kockázata nincs, mert ha számunkra kedvezőtlen lenne a kimenetele, az értelemszerűen a nem publikus rovatba kerülne. Ha mást nem is, de ezt a metódust átvettük kedves Vezetőnktől és sikeresen alkalmazzuk is.
Londonba delegált utódaim egyébként jól vannak. Életkörülményeik javulása a Notting Hill- re költözéssel nem fejeződött be. A téli szünet után sajnos / hálistennek elvesztették pompás munkájukat, így bár megszakadt ígéretes kürtőskalácsos karrierjük, de legalább nem kell holmi megalázó pénzkeresésre fordítani drága idejüket. A mi véleményünk persze meróben eltérő az ötök álláspontjától...Bánatukat levezetendő, a társaság egy része, azaz a három pasi rövid látogatást tett Párizsban, amiről Maxi nevű legkisebb gyermekem úgy nyilatkozott, hogy ott nyugisabb, kellemesebb az élet, de minek, Londonban mindenki csinál valamit, Párizsban mindenki a Szajna parton ül és vörösbort iszik. Ha azt vesszük, hogy Maxi ( és ebben szövetségese, Barni) a házimunka elkerülésének élharcosa, hát finoman szólva: no comment...
