2015. január 10., szombat

És igen, megint megtettem!

Furdal a lelkiismeret, mert  az utóbbi hetekben (hónapokban?) elhanyagoltam írói munkásságom. Ez két részből tevődik össze: vannak ugye a receptek, na azokat gyorsan le kell írni,  ha kitaláltuk, vagy elloptuk őket, mert az ember feje nem káptalan, aztán vannak a gondolatok, de azok meg nem mindig vannak. Télen hideg van és korán sötétedik, az ember ilyenkor nem agyal feleslegesen, hanem fürgén beugrik az ágyába és megpróbálja átaludni magát a tavaszba. Mert utálom a telet, ezt rögtön le kell szögeznem! Utálom a havat, a jeget, de a hideg esőt is! A sötét, kilátástalan nappalokat, és a hosszú éjszakákat is! A karácsony rövid kįvételt képez, mert ilyenkor hazajönnek londoni kiküldötteink is és jó megint együtt látni a három fiút. Meg persze a következő generáció ölükben, nyakukban, vagy éppen fejük tetején helyet foglaló három illusztris tagját.


Őket egyébként jobb lenne némában nézni, mert a bölcs és titokzatos mosollyal figyelő Jancsi sem tudja ellensúlyozni a két ifjabb komoly zajszennyezéssel járó folyamatos perlekedését. Az elvetemült duó bármin össze tud kapni és mindketten hisznek a hangerő kiütéses győzelmében.


Mivel a karácsonyra már csak egy esernyőmódra összecsukódó és egyre szúrósabb fenyőfa emlékeztet, amit persze az esti fényei miatt márciusig nem hagyok lebontani, a londoni banda már hazahúzott. Éppen lakhatási viszonyaik jobbra fordításán munkálkodnak, azaz lakást bérelnek. Ez nem egyszerű, főleg részmunkaidőben dolgozó magyar egyetemistaként. De ha minden jól megy, kedden elfoglalhatják a kéglit és megkezdhetik végre felnőtt életüket a gyönyörű pázsitjáról elhíresült szigeten.


Én pedig a rövid téli szünet után újra kinyitottam kis levesezőmet. Mivel a tanítás csak februárban kezdődik, a forgalom még viszonylag szerény, felszabaduló időmet így egyéb hasznos dolgokkal tölthetem. A héten például megdöntöttem saját, überelhetetlennek tünt rekordomat és megint leküldtem a soros iPhone-omat a fajanszba. A negyediket! És alig három héttel előző áldozatom után! Na ezt csináljátok utánam nyápicok! Péter barátom, a szendvicsügyi előadó nagy bulit szervez a jubileumi, azaz a huszonötödik dobásra. Számításai szerint, tekintetbe véve, hogy az esetek között egyre rövidebb idő telik el, pont mint a sorozatgyilkosoknál, úgy március táján ünnepelünk.  Addig is vihogva kérdezgeti a vendégeket:  Pirított tökmagot, sajtot, vagy iPhone-t kér a levesébe?