Őket egyébként jobb lenne némában nézni, mert a bölcs és titokzatos mosollyal figyelő Jancsi sem tudja ellensúlyozni a két ifjabb komoly zajszennyezéssel járó folyamatos perlekedését. Az elvetemült duó bármin össze tud kapni és mindketten hisznek a hangerő kiütéses győzelmében.
Mivel a karácsonyra már csak egy esernyőmódra összecsukódó és egyre szúrósabb fenyőfa emlékeztet, amit persze az esti fényei miatt márciusig nem hagyok lebontani, a londoni banda már hazahúzott. Éppen lakhatási viszonyaik jobbra fordításán munkálkodnak, azaz lakást bérelnek. Ez nem egyszerű, főleg részmunkaidőben dolgozó magyar egyetemistaként. De ha minden jól megy, kedden elfoglalhatják a kéglit és megkezdhetik végre felnőtt életüket a gyönyörű pázsitjáról elhíresült szigeten.
Én pedig a rövid téli szünet után újra kinyitottam kis levesezőmet. Mivel a tanítás csak februárban kezdődik, a forgalom még viszonylag szerény, felszabaduló időmet így egyéb hasznos dolgokkal tölthetem. A héten például megdöntöttem saját, überelhetetlennek tünt rekordomat és megint leküldtem a soros iPhone-omat a fajanszba. A negyediket! És alig három héttel előző áldozatom után! Na ezt csináljátok utánam nyápicok! Péter barátom, a szendvicsügyi előadó nagy bulit szervez a jubileumi, azaz a huszonötödik dobásra. Számításai szerint, tekintetbe véve, hogy az esetek között egyre rövidebb idő telik el, pont mint a sorozatgyilkosoknál, úgy március táján ünnepelünk. Addig is vihogva kérdezgeti a vendégeket: Pirított tökmagot, sajtot, vagy iPhone-t kér a levesébe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése