2016. november 9., szerda

Hahó, itt vagyok! Én és én, meg nem az Irén, hanem...

Ez elég magabiztos kijelentés, inkább halkan visszaosonok.
Hát az van, hogy Trumpnak hívják Amerika új elnökét. Leírni leírom, de ha visszaolvasom, hitetlenkedve felröhögök. Ilyen nincs és mégis van! Néztem a tévében Mekkmestert (Jeszenszky), aki  blazírt pofával arról beszél, hogy sajnos, az embereknek van egy eltitkolt rossz oldala, és Trump ezt tudja megszólítani. Most akkor kiről is beszélünk?! Nézem az elégedetten mosolygó Trump szavazók búráját és felismerem őket. Jé, csak nem fideszesek! Hallgatom, miket ordítoznak: Börtönbe Hillary Clintonnal...Jé, csak nincs ott a mi savazós bácsink is?! És megvan a saját poltpéterük is, gratula az FBI igazgatójának, szép volt James Comey! A világ megint szarabb hely lett. Nem volt elég a Brexit sokk? Ketteske már itthon van, vezeti az ügyeket levesfronton, de hármaska, a mi legkisebbünk Londonban szívja meg az angolok ostobaságát. Persze az angolokkal együtt, de ők meg is érdemlik, maguknak csinálták. Persze mire lesz valami az egészből, Maxi már angol állampolgár lehet, kérdés, hogy ez jó-e. Vagy magyar-angol kettős állampolgár, na az maga a főnyeremény! Most látom, hogy Kanada bevándorlási oldala máris összeomlott, annyian kerestek rá Amerikából. Sajátságos. Piros baseball sapit mindenesetre soha többet nem hordok, punktum!
Akkor hát, le a politikával, éljenek a levesek! És éljen a gulyás is, bár ez elég sunyi kívánság tőlem. Mert az van, hogy a Karavánbeli kocsinkat főleg külföldiek látogatják. Na ők levest nem esznek. Nappal azért nem, mert turisták lévén, egész nap a várost róják. Ehhez muníció kell. Este pedig azért, mert csontrészegek, erre sem a leves a gyógyszer. Áprilisban nyitottunk és érdeklődés hiányában majdnem be is zártunk. De tíz reménytelen nap után megtaláltuk a tutit. Eszembe jutott, hogy tavaly a fesztiválokon a külföldiek folyton a gulyást keresték. Összeboronáltuk férjem vesszőparipájával, a kenyértányérral és megszületett a vörösboros gulyás cipóban, minden turista álma! Nyárra már 150 literes üstben kellett főzni, igaz, addigra már a szagával (illatával) is ki lehetett kergetni a világból. De megtanultuk a piacgazdaság egyik nagy igazságát: Azt tudod eladni, amit megvesznek! Basszus, ezzel vissza is értem Trumphoz! Ő is ezt ismerte fel, és bár az áruja romlott és büdös (itt és most kérek bocsánatot a gulyástól), de bekajálták és most a prosztó piros sapijában, aminek egyetlen előnye, hogy eltakarja a sárga, tarkóból induló frufruját, a gusztustalan portékájával beslattyog abba a a lakóingatlanként magasan jegyzett fehérszínű házikóba.