2015. július 21., kedd

az elsőbálozó nyara...

Nemcsak megjött a nyár, de amilyen piszok, mindjárt tovább is áll. Ha egyszer gazdag leszek, követni fogom, párban járunk majd mindenhová. Addig viszont maradok a leves, szendvics, pasta háromszögben. Kis boltunk most nyári szünetel, de mi persze nem. Elkészült a Nyakleves Souptruck, sőt a beavatás is megvolt, ott voltunk Velencén, az EFOTT-on. Érdekes ám ebben a korban (semmi szám, persze) kezdő fesztiválozónak, mondhatni elsőbálozónak lenni! Szóval először is, van a zene. Szeretem. Nem mindet persze, mert a tuctuc és a lakodalmas hallatán inkább ólmot öntenék a fülembe. Na most itt megvolt mindkettő. Egyszerre. A lakodalmashoz szivességből a tuctuc nyomta a basszust. Elképzelhetetlenül szörnyűséges mix jött létre, ráadásul végtelenítve, órákon át nyomatták. Volt persze Quimby is, oda is ballagtam megnézni és próbáltam láthatatlanná válni a srácok között, volt Kiscsillag, Paso, Péterfy Bori, róluk viszont sajnos lemaradtam. És persze, hogy ők nem hallatszottak el felénk, lenyomta őket a gonosz páros. Volt aztán a por. Elképzelhetetlen mennyiségben. A homok asszonya járt a fejemben, amikor folyamatos kűzdelemben alulmaradtam a mindenhová alattomosan beszivárgó szmötyivel szemben. És mivel mindehhez negyven fok társult és pompásan izzadtunk is, csorgó koszcsíkok díszítették még a nyakamat és a könyökhajlatomat is. Volt még sátrazás is. Döngölt földón, két centis matracon, logó fejjel, mert sajna lejtős terepen sikerült tábort ütni. Reggelenként arra ébredtünk hogy negyven fok van, a hálózsákunk tűzforró, mert süti a nap. Volt aztán a zuhanyzó és a toi toi. Na, ezekről nem mesélek, spongyát rájuk! Kicsiny stábunk éjszakánként inkább kiszökött a tábor területéről és a Velencei tóban keresett enyhülést. És persze voltak levesek és rengeteg éhes fiatal. Értük érte meg ezt az egészet végigcsinálni. Jó volt látni, hogy odaszoknak hozzánk, hogy mindennap többen jönnek és mindig tele vannak előttünk a padok. Szóval az első turné lement, pár nap pihi és jön Kapolcs és rögtön utána az Ördögkatlan.
Mialatt mi kocsit építettünk Londonban sem állt meg az élet. Mindkét ded lediplomázott. Naná, hogy a diplomaosztón nem voltam ott, mert épp egybeesett az EFOTT- tal, és ez későn derült ki. Ketteske, immár végzett operatőrként hazajött segíteni a turnén. Ő egyébként komoly vendéglátós múlttal bír, mert az egyetem mellett egy partiszervíz cégnél pincérkedett. Nem akármilyen helyeken tartotta a pezsgőstálcát, volt a Buckingham palotában, a Royal Albert Hall-ban, Ascot-ban, volt indiai, francia és angol milliárdosok házában, és megkoronázta mindezt a nagy esküvővel, ahol a világ két legnagyobb, vagy majdnem legnagyobb vagyona összebútorozott, szóval a Hilton- Rothschild bulin. Hármaska csak röplátogatást tett itthon, mert elkezdte gyakornoki évét egy építészirodában. És úgy tűnik nagyon szimpatikus társaságot fogott ki, ami nem hátrány egy kislétszámú irodánál. Persze inkább ő az, akit kifogtak, mert a diplomakiállításuk alapján kereste meg több építésziroda. Ő pedig rögtön az elsőnek igent mondott. Jövő szeptembertől aztán mindketten nekiugranak a masternek, akkor ugyanis már arra is kapható diákhitel. És ez most az angol font / forint mizériát nézve lényeges szempont. És, hogy mi van még? Mindezeken az örömteli fejleményeken túl, ott van a menekülni vágyás, a düh, a kétségbeesés, a szégyenérzet, hogy néhány aljas bűnöző miatt mivé lett ez az ország. Van-e még ennél is lejjebb, mi mindent fognak még elkövetni, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy elloptak minden mozdíthatót és minden mozdíthatatlant is. És pontosan ezek miatt előbb utóbb kipróbáljuk kis kocsinkat a határ túloldalán is, mert nem  fogjuk megvárni, amíg újra ránkzárják a vasfüggönyt. Magyarország, én így nem szeretlek!

2015. május 3., vasárnap

Hopp, ezt elkúrtam! Megírom!

A nemmondjukkihogyhányadik születésnapom is erősen elmúlt, tavaszillat van, világosban indulok és érkezek, mindjárt beüt a kánikula is,  én meg a hosszú téli éjszakák óta nem írtam egy sort sem. Ezt elkúrtam! Nem kicsit, nagyon! De van rá mentségem, erre már nem futotta az energiából. Szégyellem magam erősen, főleg, mert mint tudjuk, az energia nem vész el, csak átalakul. Hát az enyém átalakult az biztos, de hogy mivé, az engem is erősen érdekelne. A tudomány majd elbíbelődik ezzel a problémával is, én inkább léhán csörömpölgetek a fazekaimmal. Persze attól, hogy mostanában nem fecsegem ki a dolgokat, az élet nem áll meg, sőt újabban mintha felpörögne. A londoni csapat mindjárt diplomázik, ez a három év hipphopp elszállt. Mindketten leadták disszertációjukat. Ketteske leforgatta diplomafilmjét is a távoli Grúziában, közben belecsöppent egy-két szokatlan szituba. Pravoszláv gyászszertartáson lengethette a füstölőt, temetett testőrökkel körülvéve, lelkes, de kizárólag grúzul beszélő stábbal dolgozott, ráadásul vállára nőtt a Red kamera, mert végig kézből forgatott. Viszont összemelegedett a grúz borokkal és Londonhoz képest szívmelengetően olcsón jutott mindenféle egyéb alkoholneműhöz.
Hármaska felmondott munkahelyén, a kávézóban, hogy teljes erejét az építészetnek szentelhesse. Diplomamunkáját, melyet sokáig szemérmesen titokban tartott, kedvenc unokaöccse ihlette. Sérült gyerekeknek tervezett oktató-játszó-fejlesztőközpontja tanára szerint egyedülálló ötlet. Sajnos elég sok munka van még hátra, az idő pedig kegyetlen, ilyenkor futócipőben suhan, de megszabadulva a reggelenkénti kávékimérés terhétől, most minden idejét a makettezésre fordíthatja.
Mi pedig máris készülünk a júliusi diplomaátadóra. Remélem, szemben a lóversenyekkel, a hölgyeknek kalap viselése nem lesz kötelező, mert kis pöttyös gurulósomba nehezen tudnék beszuszakolni egy tollas, virágos csodát és hát fapadoson kalapban utazni...

2015. január 10., szombat

És igen, megint megtettem!

Furdal a lelkiismeret, mert  az utóbbi hetekben (hónapokban?) elhanyagoltam írói munkásságom. Ez két részből tevődik össze: vannak ugye a receptek, na azokat gyorsan le kell írni,  ha kitaláltuk, vagy elloptuk őket, mert az ember feje nem káptalan, aztán vannak a gondolatok, de azok meg nem mindig vannak. Télen hideg van és korán sötétedik, az ember ilyenkor nem agyal feleslegesen, hanem fürgén beugrik az ágyába és megpróbálja átaludni magát a tavaszba. Mert utálom a telet, ezt rögtön le kell szögeznem! Utálom a havat, a jeget, de a hideg esőt is! A sötét, kilátástalan nappalokat, és a hosszú éjszakákat is! A karácsony rövid kįvételt képez, mert ilyenkor hazajönnek londoni kiküldötteink is és jó megint együtt látni a három fiút. Meg persze a következő generáció ölükben, nyakukban, vagy éppen fejük tetején helyet foglaló három illusztris tagját.


Őket egyébként jobb lenne némában nézni, mert a bölcs és titokzatos mosollyal figyelő Jancsi sem tudja ellensúlyozni a két ifjabb komoly zajszennyezéssel járó folyamatos perlekedését. Az elvetemült duó bármin össze tud kapni és mindketten hisznek a hangerő kiütéses győzelmében.


Mivel a karácsonyra már csak egy esernyőmódra összecsukódó és egyre szúrósabb fenyőfa emlékeztet, amit persze az esti fényei miatt márciusig nem hagyok lebontani, a londoni banda már hazahúzott. Éppen lakhatási viszonyaik jobbra fordításán munkálkodnak, azaz lakást bérelnek. Ez nem egyszerű, főleg részmunkaidőben dolgozó magyar egyetemistaként. De ha minden jól megy, kedden elfoglalhatják a kéglit és megkezdhetik végre felnőtt életüket a gyönyörű pázsitjáról elhíresült szigeten.


Én pedig a rövid téli szünet után újra kinyitottam kis levesezőmet. Mivel a tanítás csak februárban kezdődik, a forgalom még viszonylag szerény, felszabaduló időmet így egyéb hasznos dolgokkal tölthetem. A héten például megdöntöttem saját, überelhetetlennek tünt rekordomat és megint leküldtem a soros iPhone-omat a fajanszba. A negyediket! És alig három héttel előző áldozatom után! Na ezt csináljátok utánam nyápicok! Péter barátom, a szendvicsügyi előadó nagy bulit szervez a jubileumi, azaz a huszonötödik dobásra. Számításai szerint, tekintetbe véve, hogy az esetek között egyre rövidebb idő telik el, pont mint a sorozatgyilkosoknál, úgy március táján ünnepelünk.  Addig is vihogva kérdezgeti a vendégeket:  Pirított tökmagot, sajtot, vagy iPhone-t kér a levesébe?