Este a napközben elérhetetlen Maxit is sikerült levadászni
szkájpon. Úgy tűnik, az első nap egyenlege abszolút pozitív. Maxi elégedett
tanáraival és a programmal is, és megkapta az első igazi egyetemi feladatot. Egy
megadott londoni piacon valami apró tárgyat kell vásárolnia, amit előbb
kívülről és belülről is alaposan meg kell ismernie, majd egy "szkecsbukban"
részletesen feldolgoznia.
Ricsi is megkapta első munkáját, amihez társakat is
kapott. Angol, francia-japán és olasz csoporttársaival egy Londonban játszódó
1999-es filmet kell ugyanúgy szétszednie, ki-befordítania és kielemeznie, mint
Maxinak a piacon lőtt vásárfiát. Maxi a következő napot ennek a feladatnak
szenteli, Ricsi viszont ma is beveti magát az egyetemre. Reggeli örömhír még,
hogy végre megérkezett a Ricsi itthoni számlájáról átutalt pénz az újdonsült
kintire, bár a bankkártya mellé még mindig nem kapta meg a pinkódot. De így már
legalább a kezük ügyébe került a stex, és már ez a tudat is némileg komfortosabbá teszi az
életüket. Közben a szobájuk is
komfortosabb lett. Kaptak egy-egy asztalt és széket, valamint hazacipelték azt
a hatalmas rajztáblát, amit Maxi, kicsit ugyan rizikózva, még itthonról lőtt
magának az e-bayen.
A szoba így is puritán, bár most már sokkal zsúfoltabb.
Erre persze rátesz az a szokásuk is, amit még itthon fejlesztettek tökélyre,
hogy előszeretettel tárolják az összes ruhájukat bútorokon, kilincseken, csilláron és egyéb arra alkalmas
tereptárgyakon. És mivel minden évszakra felkészülve távoztak, van anyaguk
bőven. Az egyetemi elfoglaltságuk mellett azért felfedezték a környéket is. A
közelben találtak egy parkot, ahol nemcsak futni lehet, hanem szabadtéri
kondigépeken szálkásítani is. Így, ha a Mr Universe címért jövőre még nem is
indulhatnak, legalább egy kis izmot felpakolhatnak a kiálló
csontocskáikra. A saját főztjük
ugyanis rekordidő alatt leszámolt az itt ott még meglévő babahájjal. Soros
ínyesmesteri próbálkozásuk szintén az olasz konyhaművészet ellen intézett
támadást. Spagetti ala carbonara, még alább Sasfiúk. A receptet SOS prezentáltam szkájpon, a másik oldalon
izgatott kutakodás hallattszott a hűtőből. A szükséges alapanyagok közül
tulajdonképpen csak a tészta, a tojás és a sajt állt rendelkezésre. Vaj helyett
sajnos zsírt vásároltak a srácok, a csomagolás megvezette őket. Mivel itthon
zsírt semmire sem használunk, nagy kihívás lesz kitalálni, hogy hogy lehet
emberi fogyasztásra alkalmassá tenni. Mert a szűk anyagi keretek miatt a
legkézenfekvőbb opció, vagyis a kikukázás, szóba sem jöhet. Szóval vaj helyett
olaj, pipa. Tejszínben sem dúskált a frigó, hát behelyettesítették tejjel,
pipa. Bacon helyett beugrott egy kis maradék felvágott, ezek után már ez is tök
rendbenlevőnek tűnt. És elkészült a nagy mű, a spagetti ala mink van itthon.
Ha
a kép alapján valakinek kedve támad elkészíteni, íme: végy egy kicsivel több
olajat, mint az ideális, tegyél bele fokhagymát, kicsit égesd meg, dobd rá a maradék
húsárút, lényeg, hogy ne legyen zöld, szórd rá az olaszos fűszerkészleted javát,
közben főzd túl a tésztát, szűrd le, dobd rá az olajban tocsogó ezmegazra, verd
fel a tojást a tejjel, löttyintsd rá az egész katyvazra és vedd le a tűzről,
mielőtt teljesen elkészül. Ha van sajtod, reszeld rá, ha nincs az sem baj,
legalább nem vész kárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése