okosfiúk és butatelefon...

Az első napok nehézségei...Hát erről mindkét oldalon hosszan mesélhetnénk, de mindent összevetve ebben a számban a külhoni csapat áll győzelemre. A hosszas előkészületeknek és az aggódó szülőknek köszönhetően a három ded pontos akciótervvel érkezett Londonba. Először kinti bankkártya, aztán telefonelőfizetés, majd beíratkozás, diákbérlet, orvos, stb.....Ez a logikusnak hitt sorrend persze hogy már az első pontnál borult! A bankszámla nyitáshoz igazolni kell a londoni lakcímet és azt, hogy felvették őket egy angol egyetemre. A felvételről van is pompás papírjuk, ámde azon még az itthoni lakcímük szerepel, hiszen hónapokkal ezelőtt miért is lett volna kinti címük?!  Semmi probléma, akkor kell egy friss papír az egyetemről, amin már a kinti lakcím szerepel,  ezt viszont  majd csak a beíratkozási hét után kapják meg, előbb nincs rá kapacitás. Addig pedig nincs számlanyitás és persze telefonelőfizetés sem, de például a közlekedési bérletet is a nemlétező bankkártyáról kellene befizetni...Szóval bár tagadhatatlanul jobban működik a rendszer, de az ember néha ott is kis egérkének érezheti magát, aki  megadóan lohol a számára kijelölt labirintusban. Az első hét tehát főleg az előre menekülés és kármentés jegyében zajlott, de a fiatalok hibapont nélkül vették az akadályokat. Ha valami nem sikerült az eredeti terv szerint , hipphopp összekalapáltak egy B tervet és meneteltek tovább.  A mai állás szerint tökéletesen berendezkedtek a szobáikban, beíratkoztak, egy-egy feltöltőkártyás butatelefon (kicsit) boldog tulajdonosai lettek, elindult a bankkártyaprojekt  és alakul a diákbérlet is. Emellett bevetették magukat a leértékelések és heti akciók izgalmas világába és megalapozták első, bár igen szerény háztartásukat. És a legfontosabb: felfedezték mindhármuk egyetemét, kitapasztalták az odajutás lehetséges módjait  és persze büszkén fényképezkedtek is, hagy gyarapodjon itthoni irígyeik száma.

Bár maga a tanítás csak október elején indul, ők már megkezdték egyetemi életüket. Részt vettek a Freshers week nyitópartiján, ami az angol egyetemeken hagyományos, egyhetesre nyújtott gólyabuli heveny alkoholizálással egybekötött nyitóállomása volt. Másnapi elhaló hangjukból ítélve, az ébredés nem volt túl fényes, egyrészt a fejükben lüktető túlnyomástól, másrészt a kéretlenül bemutatkozó hírhedt szigetországi időjárástól.  Londonba is beköszöntött az ősz és ezt nem a mahagóni és sárga összes árnyalatában pompázó falevelek jelzik, hanem a csontig hatoló nedvesség és a gallérba becsorgó hideg eső.  Mit is tehetnék némi kárörömmel hozzá? Tetszettek volna délebbre költözni...