Ma van egy hónapja, hogy két
kicsikénk a nyirkos britt szigetekre költözött. És miközben életük legizgalmasabb
heteit élik a folyamatosan pörgő Londonban, itthon mintha egy más időszámítás
szerint telnének a napok. Amolyan magyarosan, egyet előre, kettőt hátra módra
intéződik minden. Semmi sem úgy működik, ahogy az logikus lenne, sőt leginkább
már nem is működik. Az ember eltervez valamit, sokáig dolgozik rajta és mire
végre célbalihegne, kiderül, hogy nincs is cél, vagy már nem ott van, vagy nem
úgy, de mindenesetre az eredeti elképzelés totálisan érvényét vesztette. Ilyenkor
legszívesebben feltennénk a láthatatlanná tevő sapkát és kiiratkoznánk ebből az
egész reménytelen kuplerájból. De
mert az ország és benne jobb híján mi is, átállt egyfajta
"reményhalmegutóljára" üzemmódra, újra és újra nekigyűrkőzünk és
teljes erőből falnak megyünk. B tervünk azon kívül, hogy valami tengerparti
kisvárosban saját készítésű kagylónyakláncot árulunk balek turistáknak,
egyébként sincs. És persze a tengerpart mostanában egyre neccesebb, mert hova
is mehetnénk: Görögországba,
Olaszországba, Spanyolországba?! Szóval egyelőre mégis inkább maradunk, de nem a bőgatyás,
árvalányhajas, turulos magyarságunk miatt, hanem csak jobb híján. Meg aztán itt van a családunk maradéka,
ami ráadásul elsőszülöttünk mohósága miatt örvendetesen megszaporodott . Sosem
volt még ennyi rokonunk, az unokákon kívül egy egész "te gyereked, én
gyerekem, mi gyerekünk" típusú őrült kompániát is kaptunk. És ne
felejtkezzünk el a másik nagymamáról sem, akivel egyformán vonzódunk a
pezsgőhöz és a Scrabble-hoz. Na jó, a pezsgőhöz azért kicsit jobban.
A londoni bagázs egyik fele közben még mindig az articsóka bűvöletében él és egyre szebb rajzokat küld a végstádiumban lévő zöldségről. És pihenésképpen időnként megörökíti bátyját is az örökkévalóságnak. Másik fele pedig leforgatta első kinti filmecskéjét.
Persze nem ment minden
símán. Mivel közterületen
forgatott, egy kemény napot a forgatási engedély megszerzésére szánt, de
sikerült, megszerezte. Majd kiderült, hogy a csoport tagjai félreértették a
feladatot, ezért újra kellett forgatni az összes filmet, kivéve Ricsiét, akinek
viszont az ideje egy részét át kellett engedni szerencsétlen kollégáinak. Már
csak a kiértékelés van hátra, ahol a tanárokon kívűl ők maguk is véleményezik
majd egymás zsengéjét. Sanszos, hogy a
fiúk a héten eléggé kifáradtak, mert tegnap már egy mezei
sültkrumpli elkészítése is csak távirányítással sikerült. Az eredményről nem számoltak be, de a biztonság
kedvéért este még jócskán leöblítették sörrel. Pár barátjukkal belevetették magukat a londoni éjszakába. Ezt a kihágást nem gyakran engedhetik meg maguknak, de az évforduló az évforduló, még akkor is, ha csak egy hónapos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése