első nap

2012.szeptember 14.

Új életünk első napja. Miután az előző pár hét az "ugye sikerülni fog - de mi van, ha nem - és ha mégis, akkor azt hogy éljük túl" háromszögében zajlott, ma végre elrepültek a fiaim, hogy megkezdjék minimum ötéves vendégszereplésüket a távoli Londonban. A siker vagy kudarc, mint opció, persze nem rajtuk múlt. Ricsi és Maxi megtettek mindent, amit megtehettek. Három-három egyetemre nyertek felvételt,  majd hosszas mérlegelés után döntötték el, hogy melyiket válasszák. A mérlegelés közben sajnos kukába hullott többek között egy értékes cambridge-i hely is. A fiúk mindent teljesen önállóan intéztek. Úgy jártak Londonba interjúzni, mintha ez lenne a legtermészetesebb.  Elintézték a kinti diákhitelt is, ám sajnos itt egy drámai hiba is becsúszott, ami aztán majdnem megtorpedózta az egész szépen felépített tervet. Az idősebbek fiú, Ricsi két év szabadbölcsészetet már letudott itthon, emiatt az első kinti évére nem kaphat diákhitelt. Kiderült, és naná, hogy csak két hónappal az utazás előtt, hogy négy támogatott év jár a BA képzésnél és ő ebből kettőt már ellőtt. Ezt a feltételt sajnos a fiúk nem vették észre és ez a malőr váratlan "Pénzt, vagy életet!", azaz 9000 font befizetendő tandíjat jelentett, amit legkésőbb a beíratkozásnál villantani kellett. Pedig a kiköltözés enélkül is megviseli az állandóan billegő családi költségvetést. A "majdcsakleszvalahogy" jegyében azért egész nyáron lelkesen szállást kerestünk és találtunk is, de csak az utolsó pillanatban és komoly baráti segítséggel dördült el a startpisztoly. De eldördült, és a két srác közös gimis barátnőjük társaságában felkerekedett és elindult meghódítani Londont.  Ez esetükben amellett, hogy drámai hirtelenséggel kipottyantak a fészekből és egyik percről a másikra gyorsérlelésű felnőtté váltak, végülis csupa jót jelent. Kihívást jelentő egyetemek,  inspiráló környezet, új barátságok, igazi nyűzsgő világvárosi élet és persze azok a bizonyos távlatok, amik itthon éppen veszni látszanak. Nem beszélve a jó kis britt zenékről, a pompás sörökről,  mindnyájunk drága Bözsi nénijéről, valamint a tradicionálisan gyönyörű angol gyepről!  A következő három évben mindhárman az University of the Arts London hallgatói lesznek. Ricsi film- és tv művészetet hallgat majd a London College of Communication-on. Maxi építész tanulmányokba kezd a Central Saint Martins College of Arts and Design hallgatójaként. Fanni pedig a London College of Fashion-t tünteti ki érdeklődésével.

Ricsi

Maxi

Duxi

És az édes otthon

Amúgy, mivel barátaik jelentős része vagy már tavaly, vagy most velük együtt, szintén átrakta székhelyét Londonba, mondhatni a  hátországuk is velük költözött.  És bár a jövő nyilvánvalóan számos nehézséget tartogat, ezek a srácok már elmondhatják, többé-kevésbé sínen vannak. Bejutottak a vágyott egyetemekre, be is iratkoztak, fedél is van a fejük felett, bár új otthonuk  természetesen jóval szerényebb, mint 

amit gyermeki naivitással megálmodtak maguknak. Most már csak nekünk, szerencsétlen, árván maradt szülőknek kell kitalálnunk, hogyan tovább. A gyerekek kirepültek, feladat elvégezve, pipa. Na és most?!