Az előző bejegyzésem után kicsit gondolkodóba estem. Jude Law sálja ugyanis komoly emelkedést hozott sajátos öngyógyító blogom látogatottságában. Örökké kutakodó, kákán is csomót kereső, gonoszabbik énem azonnal agyalni kezdett. Vajon a hírességek apró kis titkaira kíváncsi bulvárfanok kattintottak rám és húztak is tovább csalódottan, vagy a metroszexuális férfidivat iránt fogékonyakat vezettem meg a csalfa címválasztással? És vajon hogy reagáltak arra, amit kaptak? Mert egy biztos, nem ők a célcsoportja egy kielégítetlen anyai érzéseit gonoszkodó poénok mögé rejtő ötvenes szemérmetlenül kiteregetett lelkiéletének. Másfelől, az élet úgyis tele van váratlan veszélyekkel, talán ez is belefér. Úgy döntöttem, hogy aki elcsábul egy magát kellető, mutatós címtől, magára vessen!
Londonban egyébként a helyzet változatlan. Az egyetemek újabb jópontokat zsebeltek be a dedektől, az előadások érdekesek, a feladatok inspirálóak. Ez pedig nagy szó, mert nem könnyű annyira elbűvölni két, otthoni ízekre éhező "szalmaárvát", hogy ne itthoni meghitten büdös és rendetlen vackuk után sóvárogjanak. Pedig tényleg nem, és ez sokat elárul arról, hogy rekordidő alatt megtalálták a helyüket Európa egyik legnyirkosabb városában. Maxit sikerült a záporozó feladatokkal teljesen leterhelni, pedig ez nem könnyű, ő ugyanis hosszútávfutó típus. Viszont éppen ilyesmire vágyott, hát most megkapta. És mindezt egy helyen, nem kell az ELTE és a kedvenc rajziskola között cirkulálnia, mint itthon. Ricsi első filmje egyértelmű siker, a forgatásnál hasznát látta itthoni előtanulmányinak, a fogadtatása pedig még inkább rendben volt. Komoly és érdemi vitát váltott ki, hogy a társaság egyik fele komédiaként fogyasztotta, a másik pedig drámaként, végül megállapodtak abban, hogy mindez benne van az anyagban, éppen ez az alkotói szándék. Most már a következő filmre készül a társaság, ez most egy közös mű lesz, amiben egyikük operatőrként, másikuk rendezőként, vágóként, gyártásvezetőként, vagy éppen színészként működik közre.
Az egyetlen hektikus eleme a srácok új életének nem más, mint kicsi háztartásuk közös vezetése. Maxi, mint azt már itthon megszoktuk, nagytakarítások idején véletlenül sosem tartózkodik a körletben. Ricsi jobb híján nekiáll egyedül, közben persze gyakran megemlékezik rólam is. Ez volt a metódus már akkor is, amikor két hónapig Sena és Marci nevű beújított családtagjaink pasaréti házára vigyáztak édes kettesben. Viszont kárpótlásul Maxi néha konyhatündérré változik és különböző ínyencségekkel lepi meg dúzzogó bátyját. Ma borsófózelék és bundáskenyér szerepelt az étlapon. Hosszú és kimerítő beszélgetést folytattunk ezügyben, majd mire nekiállt főzni, az elhangzottak fele kipottyant Maxi fejéből. De végül kisebb kanyarok és korrekciók után elkészült a borsóvarázs fantázianevű cucc.
A faszbukra feltett kép ugyan némi zavart okozott, de Ricsi a nagy mű elfogyasztása után meglepő elégedettségnek adott hangot. És végülis minden elhivatott séf ezért dolgozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése