Azok a piszkos anyagiak...

Hogy is néz ki a srácok londoni élete az anyagiak szempontjából? Ez igen szerény számítással is  fejenként kb 700-800 fontot jelent havonta. Nem igazán lehet trükközni, mert vannak bizonyos kiadások, amik fixek. Közlekedni kell, telefonálni kell, lakni kell és bizonyos színvonal alá menni ugye nem praktikus. Ezért marad a kaja, ami némi pénzügyi rugalmasságot tesz lehetővé. Azt, hogy jártukban keltükben nem ehetnek-ihatnak, korábbi kiutazásaik alkalmával  már megtapasztalták. IMF és Világbanki hitel hiányában sajnos most meg kell ismerkedniük a háztartás gazdaságos vezetésének módszertanával, azon belül például a két- három- vagy négy rétegű WC papír és zsepi gazdaságossági mutatóival, a nagy kiszerelés előnyeivel és hátrányaival, nomeg a költségkimélő mindennapi főzés rejtelmeivel.

 

Elkényeztetett fiú utódokról és egy olyan hozzájuk társult lánygyermekről lévén szó, akik eddig all inclusive ellátáshoz szoktak, ez persze nem dobja fel őket túlságosan. Ráadásul gyorstalpaló tanfolyamomat a távolság okán csak ímélben és szkájpon látogathatják. De innen szép nyerni! Felfoghatom úgy is, hogy szülői minőségemben első körben csúfosan elbuktam, de jó magaviseletem miatt pótvizsgára engedtek. És amit a közösen eltöltött húsz évünk alatt nem sikerült átadnom a brigádnak, azt most zanzásítva újra megpróbálhatom. Így hát Londonban élő fiaimmal ezennel nem tiltott, sőt támogatott emberkísérletbe kezdünk. Ők lesznek az én kihelyezett szemem és kezem, én pedig az ő itthon felejtett fejük, ami egyébként összhangban van a családi hagyományokkal. Ők végignézik az üzletek kínálatát, majd az én tapasztalataim és saját pillanatnyi anyagi helyzetük, valamint úri szeszélyük alapján mérlegelnek, döntenek, végül megveszik és hazacipelik a zsákmányt. Aztán szkájpolva közösen elkészítjük a cuccot, de helyzeti előnyöm folytán az elkészült fogások megkóstolásából hálistennek kimaradok. Amennyiben az Egyesült Királyságba akreditált háromtagú kontrollcsoport is megússza ép bőrrel, a kísérlet korlátlan ideig folytatható. És mivel jártukban keltükben rengeteg tapasztalatot szereznek a kinti élet fortélyairól, túlélőnaplómban ezek is helyet kapnak, mert csak így jelenhet meg londoni egyetemista létük a maga komplexitásában. De ha pár lépéssel távolabbról szemléljük a dolgot, az is rögtön kiderül, hogy a leírtak, kis különbségekkel ugyan, de bármely ország, bármely városára érvényesek.