Közeledik az első trimeszter vége, kicsikéink fél szemmel már hazafelé leskelődik. Várják őket a mohó szülők, imádott bátyjuk, pocakos sógornőjük és a két égetnivalóan édes unokaöccs, az itthoni karácsonyi illatok, a saját jól bejáratott ágyikó, az ágybahozott reggeli, a rendszeres házikoszt, amit ráadásul nem nekik kell előállítani, az itthoni barátok és persze a megfizethető árfekvésű mindenféle piák. Mindez borzasztó csábító, még pompásan működő új életük felől nézve is. Egy apróság színezi az idilli rózsaszín ( vagy tekintettel a karácsonyra, inkább piros és zöld) várakozásaikat. Az internetnek hála, kint is olvassák az itthoni híreket. Választási regisztrációról, sárga csillagos flash mobról, leminősítésről, lerottyanó egyetemekről, a rohamos lecsúszásról, a kultúra lealázásáról, turulmadárról és a feltétlenül szükséges új stadionokról, az egész kuplerájról, ami elől elhúztak és megpróbálták a hátuk mögött hagyni. De nem lehet, mert a bűzős trutymák Londonba is utánuk szivárog, ráadásul kénytelenek önként fejest ugrani bele, ha bizonyos időközönként hazajönnek, hogy ne szakadjanak el teljesen mindattól, ami az övék, amihez ragaszkodnak. Egyelőre legalábbis. Amíg a mérleg serpenyőjében az itthoni meghittség többet nyom a járulékos kellemetlenségeknél. De minél jobban beilleszkednek kint, minél több barátra és saját helyre lelnek, annál rizikósabb lesz ez az összehasonlítás. Előbb utóbb alulmaradunk és akkor nekünk annyi, marad a szkájp és a vájber. És még csak haragudni sem fogunk rájuk, inkább irígykedünk majd, hogy megtehetik. Addig azonban izgatott várakozás lengi be napjainkat. Ricsi a héten leadja utolsó munkáit, Maxinak viszont jővő héten kezdődik a nagy banzáj. A divatbemutató, aminek ők tervezték a díszleteit és ahol mellesleg a munkáik is ki lesznek állítva. És jövő hét végén kezdődik a pihi. Ió...ció...vakáció!
Persze addig még elő kell készíteni a következő időszakot, dönteni arról, hogy maradnak-e meghitt tetőtéri szobácskájukban, vagy továbbállnak. Szeretnének ugyanis összeköltözni Duxyval, ahogy azt még itthon kitalálták. A szobáik ugyan rendben vannak, ezzel nincs is baj. Közel is vannak egymáshoz, de mivel többen laknak együtt, nem rajcsúrozhatnak minden este. Így viszont nem tudnak közösen főzni, leülni beszélgetni, iszogatni, vagy éppen dolgozni, ha úgy adódik. Ha együtt laknának, mindez nem jelentene problémát, a vásárlás és főzés pedig közösen egyszerűbb és olcsóbb is lenne. Nem beszélve arról a nem kevés fontról, amit távollétükben is ki kell perkálni az üres szobákért. Egyszerűbb lenne felmondani és januárban már az új helyre visszamenni. A motyójukat pedig leparkolhatnák addig valahol. Kicsit ugyan későn kapcsoltak, tekintve hogy féllábbal már itthon vannak, de hátha. Turbó sebességre kapcsolva nézik a lakáshírdetéseket és jobb híján mindenféle buszokon borozgatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése