Zara, H&M és a többiek...avagy mi a fene az az NI szám és a part time job?!

Ennek a képnek természetesen semmi köze sem a címhez, sem  a szöveghez. Miskát kicsit sem érdekli a Zara, pláne nem holmi NI számok. London is csak annyiban, hogyha laptoppal a hónom alatt érkezem, akkor lelkesen rohan, hogy ő is kápóljon egyet Rixivel és Maksival. De ennek az édesen ördögi mosolynak nem tudtam ellenállni. Az említett fiúk viszont már lassan két hónapja londoni lakosok. Egyetemre járnak, van már bankszámlájuk és kinti mobilszámuk, laknak, vásárolnak és több kevesebb sikerrel főznek maguknak, esznek is, és persze minden nap hosszasan közlekednek. Csak egy dolog van, amiről mindig visszapattannak, ami sehogy sem akar összejönni, naná, hogy az a fránya munka. Hetek óta ezen rugózunk. NI szám és part time job a jelszó, az események pedig több szálon futnak. Adóhivatal rendszeres zaklatása telefonon, izgatott levelezés az egyetemi munkaközvetítő irodával, internetes hirdetések lázas böngészése. És ezzel körülbelül ki is merítették a rendelkezésükre álló eszköztárat. De nem adjuk fel és itt a többesszámegyesen van a hangsúly! Mert itthonról folyamatos nyomás alatt állnak szegény fiúk. A Zara és a H&M pedig kivételesen nem elsősorban az aktuális úrivat szempontjából, vagy shoppingolási vadászterületként áll az érdeklődésük középpontjában, hanem sokkal inkább raktározási és árufeltöltési szempontból. Merthogy ilyen részmunkaidős állásokat lehet kifogni és ez még mindig vonzóbb meló, mint tömény olajszagban krumplit sütögetni a Mekdonyóban, vagy az üres söröspoharakat begyűjteni a spicces törzsvendégek orra elől valamelyik pubban. És sajnos ahhoz, hogy időnként ők is spicces vendégként tetszeleghessenek, előbb dolgozniuk kell, mert az itthoni ellátmány véges.

 
És végül egy szomorú kép itthonról. A halottak napját balatoni víztelenítéssel töltöttük. A kitüntetett nap jegyében friss téligumikkal, ámde lötyögő kerékkel vágtunk neki a túrának és döngettünk lefelé az autópályán, természetesen a megengedett sebességgel. De úgy látszik mi száz évre vagyunk kalibrálva, mert vissza is hozott minket a rosszul rögzített kerék és csak a parkolásnál esett ki diszkréten az egyik csavar. Ami szomorú, az pedig a Balcsi. Merthogy éppen elfogyóban van, de remélem ez az undoritóan nyirkos ősz visszagyógyítja és tavasszal, a víz kinyitásakor már a megszokott kép fogad minket.