Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy munkát találni Londonban sem könnyű. Plusz bónuszként lényegesen megnehezíti a dolgot, ha a keresgélőknek még feltételeik is vannak. Ha nem a leendő munkahelyhez próbálnak alkalmazkodni, hanem fordítva, elvárják, hogy hozzájuk alkalmazkodjanak. A régi szabályt mindenki ismeri: a munkához úgy kell hozzáállni, hogy mások is hozzáférjenek. Ezt az elvet magukévá tették gyermekeim is. Hétköznap nem, hétvégén talán, szünetben viszont végképp nem. Egyetemi elfoglaltságaik és (legalábbis lélekben) kétlaki életük miatt persze nem is tehetnek mást, mégis a munkát adó cégek oldaláról nézve kicsit arra a pimasz nyúlra emlékeztetnek, aki azt hiszi, nála van a puska. És mivel NI számuk még hetekig nincs, az már biztos, hogy az egyetemi munkaközvetítőnél csak a karácsonyi szünet után regisztrálhatnak. Addig csak a zavarosban halászhatnak. Vagyis apróhírdetéseket mazsoláznak, feltöltési szándékkal üres Zara és H&M polcokra ácsingóznak. Szóval elmondhatjuk, hogy ezt a projektet talán kicsit lazábban futtatták a srácok, mint az összes többit. Lakhatás, kinti mobil, bankszámla, a fontossági sorrend nagyjából így nézett ki, a pénzkeresés inkább bohó képzelgés maradt. De a kiköltözésük lényege mégsem ez, vagy hogy egy majdnem klasszikust idézzek: "Ne erről témázzunk, arról témázzunk, ami a téma!" A lényeg, hogy az egyetemi dolgaik pompásan alakulnak. Az első akadályokat jól vették, a léc meg sem rezdült, nyelvi nehézségeik, kulturális problémáik nincsenek. Feldobottak és erősen inspiráltak a feladatoktól, olyan képességeikre derült fény, amikre itthon nem, sőt olyanokra, amikre itthon szükség sem volt. Ez főleg Ricsire érvényes, az LCC mintha lehántaná róla a csomagolást: a lustaságot, a kényelmességet és ami a legfontosabb, a gátlásokat. Azt, hogy későn érő típus, azt mindig sejtettük, hiszen volt alkalmunk végignézni "ikerbátyja" magára találását, aki ugyan 13 évvel beelőzte, de külső és belső jegyeik alapján mégis egypetéjűeknek tűnnek.
Szóval Londonországban egy új pasi van születőben, neki már csak emiatt is megérte elhagyni a langymeleg családi fészket, és az itthoni, kényelmes elfoglaltságot jelentő bölcsészkart. Öccsénél nincs ilyen látványos változás, ő itthon is mindent végigvitt, amit kitalált, semmi sem téríthette le saját útjáról. És ha ezt a hagyományt folytatja kint is, tutira mindent kiprésel magának a szembejövő lehetőségekből. Közben pedig csúcsrajárathatja vélt, vagy valós szakácsművészetét is. Bár ahogy sürűsödik a programjuk, a boltból egyre többször távoznak hónuk alatt új barátjukkal, az egyfontos, készre tuningolt lasagnéval. Pedig ha valamiben alaposan kipróbálták magukat, az az olasz konyha! De hiába, a főzésre rá kell készülni, és nemcsak az alapanyagok szintjén, hanem lelkileg is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése