2013. március 7., csütörtök

Vesszen Dobó! Éljen Jumurdzsák!

Rogán Kisztitkár Tóni moszkvai csencseléséről és a megint megbonthatatlanná nemesedő szovjet/ orosz-magyar barátságról olvasgatva arra gondoltam, távlatosabban és merészebben kéne ezt az egészet csinálni. Mert gondos kezek már tuti vikszolják Lenin elvtárs különböző raktárak mélyén fellelhető szobrait, előbb-utóbb tanui lehetünk, amint a Szabadság téren koszorúzgat Orbán és Putyin közösen, és idéntől megint nemzeti ünnep lesz november hetedike, de szerintem nem kéne itt megállni! Hívjunk vissza mindenkit, akit botorul és meggondolatlanul kizavartunk! Jer Szulejmán, fényeskedj te is minékünk! Jumurdzsák gyűrűjébe fogadom, hogy a februári tárgyalásokon, amin a softballügyi államtitkár "megsüvegelendőnek" nevezte a törökök teljesítményét, nemcsak a gazdaságira gondolt. És le merném fogadni, hogy a kulisszák mögött már tárgyalások folynak arról is, hogy kölcsönösen előnyös feltételek mellett Budát visszaszolgáltatjuk a törököknek. A feltételek között természetesen szerepel az Egri csillagok újraforgatása is, természetesen új értelmezésben. A Nemzeti Alaptantervből pedig kikerül és bezúzatik a legnépszerűbb magyar regény, mivel megállapítást nyert, hogy Gárdonyi egyszerű történelemhamisító volt. Itt kérek elnézést török és orosz barátaimtól, ismerőseimtől, mert ez a háborgás természetesen nem róluk és nekik szól. Csakis a mi ostoba, semmiből sem tanuló,  előre soha nem tekintő, de hátrafelé vakmerően nyilazó, bugrismagyar természetünkről. Mert nekünk mindent be lehet adni és rögvest utána mindennek az ellenkezőjét is. És mi nem gondolkodunk el még véletlenül sem, nem ébrednek kétségek a mi szívünkben. Mert mi a fárasztó és felesleges agymunka helyett inkább hiszünk, ez egyrészt kevésbé leterhelő, másrészt a közös hívés egységbe kovácsol. Végülis ettől lettünk mára Európa legirigyeltebb és legsikeresebb nemzete, a töretlen hitünktől!
Vannak persze néhányan, akik nem hisznek bölcs vezetőinkben és méltán megérdemelt sikereinkben. Na, belőlük lesznek a a fapados légitársaságok állandó kuncsaftjai, törzsutas kedvezményeik tulajdonosai. Családom és baráti köröm számos ilyen sötétben bújkáló ellenfülkeforradalmárt rejteget. Vannak közülük, ők a legelvetemültebbek, az egyszerű megélhetési bűnözők. Szeretnek dolgozni, fűtött, komfortos lakásokban lakni, jó ruhákban járni, jó ételeket enni , könyveket olvasni és micsoda szégyen, nem kívánják a munkaalapú társadalmat közmunkásként szolgálni.  Mások, szégyenszemre ilyenek saját gyermekeim is, a tudást választották a (vak)hit helyett. Ők azok, akik olyan egyetemekre járnak, ahol az értékek állandóak, nem  változnak pillanatnyi érdekek mentén. Nem listázzák őket származásuk, nemi identitásuk, gondolkodásuk szerint. És nem jön velük szembe Bácsfi Diána sem, aki azzal, hogy undorító és zavaros eszméivel együtt tárt karokkal fogadták, élő bizonyítéka annak, hogy  valami nem stimmel azokkal a fránya egyetemekkel. Szerencsére, a felsőoktatásba jelentkező elvetemültek száma  idén megint örvendetesen csökkent , bár ez a statisztika nem foglalkozik a külföldi egyetemekre aspirálókkal. Ezt az adatot majd a Ryanair és a Wizzair üzleti eredményeiből lehet leginkább kikurkászni, vagy esetleg egy következő népszámlálásnál tűnhet fel, hogy valahol elvesztettünk egy egész generációt...  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése