Namostmáraztáneléglegyen! Ha ezt hívják "mediterrán tavasznak" (meteorológusok szíves közlése), akkor köszi szépen, ugorhatunk. Csapjunk bele a közepébe, jöhet rögtön a nyár! Az agyammal persze tudom, hogy a Balcsi vízszintje...a talaj...a termés...és még ki tudja mi minden mennyit profitál a tavaszi esőből, de a kertünk a hétvégi hószakadás-elolvadás-zuhogó eső program után leginkább ragadós és büdös lekvárra emlékeztet, eredetileg hófehér és gyönyörű ebünk pedig varacskos disznóra hajaz. Ráadásul, miután a kerítésünket öntevékenyen átjárhatóvá tette, a büdös dög az utcán korzózik és jaj annak, akire hatalmas és térdig sáros csülkeivel barátkozási szándékkal ráveti magát. A panasznapnak ezennel vége is. Egyébként is, ha őszinte akarok lenni magamhoz, súlyos lelki válságom fő oka az eső mellett, leginkább a Londonban töltött három nap. Soha nem volt még ugyanis ilyen látványos és fájdalmas az a szakadék, ami köztünk és a "hanyatló nyugat" között tátong. Csak sajnos nem a sajátos és nyakatekert, felcsökkenős, negatív emelkedős nermagyari értelemben. Mert minden ellenkező híreszteléssel szemben, a szakadék felé éppen mi robogunk. Azon pedig, hogy a Moody's leértékelés az elemzők szerint akár kormányválságig, sőt előrehozott választásokig vezethet Angliában, nos ezen kacagnom kell...Az angolok, köszönik jól vannak. Nem csúszik lefelé a fél ország, nem éheznek, nem fáznak, olyannyira, hogy pl egyetlen hajléktalannal sem találkoztam. A fiaim sem élőláncokkal múlatják az időt tanulás helyett, tanáraiknak sem kell önként és tömött sorokban egészéves szabadságra kéredzkedni, vagy nyugdíjba sietni az emeltfővel elvonulás okán. Ráadásul a saját sanyarú sorsunkon való borongás mellett azt kell olvasnom, hogy az a terrakotta színűre szoláriumozott talján bohóc diadalmasan visszatért?! Ebből csak egy következik: az emberiség menthetetlen. Semmiből sem okuló, hugyagyú idióták vagyunk, ennélfogva meg is érdemlünk minden, már elszenvedett és még ránkváró csapást. El is rohanok egy tetkószalonba és a sok manapság divatos, önmegvalósító, önkifejező testékszer helyett magamra varratom a divatjamúlt, mégis roppant kifejező, archaikus bájú "Üss!" feliratot.
A londoni csapat egyébként jól van. Szerényen, de méltósággal élnek és többé-kevésbé kielégítően táplálkoznak is. Mivel közeledik a második trimeszter vége, egyik szemükkel reménykedve hazafelé kacsintgatnak, hátha mégis megdobja valaki őket egy retúr típusú repülőjeggyel. A zord szülők (ezek mi lennénk tyúkapóval) ugyanis arra akarják kényszeríteni az ártatlan dedeket, hogy a tavaszi szünet egy hónapját kétkezi munkával töltsék, ezzel is elősegítve az utólsó trimeszter finanszírozását. Ezt az ötletünket az érdekeltek nem fogadták ugyan önfeledt lelkesedéssel, de jó ideje tisztában vannak azzal a szomorú igazsággal, hogy mindennek ára van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése