Bármilyen meglepő, Londonban nem állt meg az élet, miután számtalan megpróbáltatás után végre felemelkedett velünk a szürkehasú gépmadár. A fiúk gyorsan regenerálódtak a háromnapos erőltetett gyaloglás után és már arccal a következő feladatok és persze a tavasz felé. Ricsi és alkalmi truppja már le is forgatta filmjét, aminek valamilyen történelmi eseményt kellett feldolgoznia. A kis csapat, nagy szellemek, ha találkoznak jeligére egy közelmúltbelit szemelt ki arra, hogy kameravégre tűzze, mégpedig a londoni diáklázadást.
Ricsinek elég érdekes lehetett naponta drukkolni az otthoni srácoknak, közben emléket állítani a londoniaknak. A filmet egyébként operatőrként jegyzi, de mivel a vágó szerepére kijelölt kislány nem igazán tündököl ráosztott ideiglenes szakmájában és nem is szeretne túl sokat molyozgatni a művel, a társaságnak most jól jönnek Ricsi vágóként itthon és az előző filmnél, már kint begyűjtött tapasztalatai. Azt hiszem a csajszi ezzel a mentalitással nem sokat fog időzni a filmes szakmában, bármelyik területnél kössön is ki. Ricsi ha valamit megtanult mellettünk, az éppen az, hogy a nap ugyan hivatalosan 24 órából áll, de egy film elkészítése közben ez a szám módosulhat. És nem lefelé. A forgatás és az utómunka közben az Oscar-aspiránsoknak még gyorsan össze kell kalapálniuk egy esszét is, és le kell adniuk a következő saját filmjük forgatókönyv-kezdeményét is. Ezt majd stúdióban kell leforgatniuk valamikor tavasszal. Hiúság Judit a neved mondhatnám, ha nem magamról lenne szó, de mindenesetre a májam erősen hízik, mióta Ricsi elárulta, hogy az esszét egyik kedvencemből, a Jules és Jimből írja. Truffaut drágám, hallod ezt?!
Maxi viszont dolgos napjait a makettkészítésnek áldozza. Cinkostársaival egy londoni utca átmeneti, de boldog tulajdonosai lettek. Négy hét alatt ki kell találniuk, aztán persze tervek és makettek képében villantaniuk is, hogy alakítanák át és milyen új funkciókat szánnak az időlegesen birtokolt területnek. Kíváncsi vagyok, hogy az ifjúság korlátokat nem ismerő fantáziája, vagy Bob herceg kicsit avitt és poros építészeti alapvetése győzedelmeskedik, azaz megdőlnek-e a hallhatatlan gondolatok: "Londonban hej, van számos utca és minden utcán van sarok. És minden sarkon vannak házak és minden házon ablakok"? Szóval szörnyen elfoglaltak az építészpalánták is, Maxi még az ágyban tölthető idilli hétvégéket is beáldozza. A jutalom azonban nem marad el, mert bármi lesz is a négyhetes ámokfutás eredménye, a gyanútlan lakók elől rejtve marad, így esetleges jogos haragjuk sem fenyegeti az önfeledt tervezgetőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése