Szia Nagyi...

A hétvégén a család négy generációja utólsó útjára kísérte Nagyit. Ez az utólsó út persze elég rövidre sikeredett, mert Tamás földszinti dolgozószobájától a mogyoróbokrokig tartott, ami alig pár lépés. Ez valószínűleg tök rendben lenne még puritán anyám szerint is, aki az úton meglepetésszerűen és szemérmesen egyedül, a nyílvánosság és a család teljes kizárásával indult el. A többi viszont már nem az ő döntése volt, így az utólsó métereket testvérei, sógora, sógornője, a számtalan gyerek, unoka, dédunoka és persze a kihagyhatatlan Emma kutya társaságában tette meg. Utólag is bocsánatot kérek, ha ő máshogy gondolta, de végülis ez az aktus inkább a maradókról szól. És mivel az elmúlt három hétben mindenki elsírta már a magáét, így, akárcsak apám temetése, ez a mostani is inkább egy délolasz családi ünnepre hajazott. Egymást túlkiabálva beszélgettünk, régi képeket nézegettünk, ettünk, ittunk,  összebújtunk, szóval elsirattuk a halált és egyben ünnepeltük az életet, ami ilyen alkalmakkor persze hogy felárazódik. A felelősség pedig, az egész vircsaftért természetesen Nagyit terheli. Gondolta volna meg, mielőtt...Ricsi és Maxi pedig, akik egyetemi elfoglaltságaik miatt még London foglyai,  bármikor is jönnek haza, Nagyi és Gyula tata várja őket, most már együtt, lent a kerti padnál, a mogyoró árnyékában.
De addig még számtalan megpróbáltatás vár a kicsikékre. Maxinak ma kipakolás van, ez az a bűvös szó, ami az itthoni iparos és képzős sorstársak hátán garantáltan felállítja a szőrt. Maxi az utóbbi hetekben gyakorlatilag az egyetemen lakott, evésre és alvásra sem igen pazarolhatott értékes idejéből. Ricsinek viszont most kezdődik a tánc. Napjait tv stúdióban múlatja a következő hetekben. Pajtásaival három projektet dobnak össze változó felállásban, mielőtt beköszön az ó...ió...ció...Utána vár rájuk még egy kis kétkezi munka is, mielőtt hazacihelődnének a jól megérdemeltre. Megérkeznek az általuk megálmodott kűrtőskalácsos kocsik, amiket még sajátkezűleg és roppant művészien feltuningolnak, mielőtt kigördülhetnek a londoni utcákra. És persze elő kell készíteni az őszi visszatérést és gondoskodni a leendő édes otthonról.  El kell dönteniük, hogy "maradunk itt, vagy ősszel majd továbbmegyünk", és azt is, hogy kikkel, hányan, miért, hol és meddig. Aztán jöhet a nyaralás, a kedvenc különbejáratú unokaöccsök és az egyszem közös húguk szagolgatása. Ricsinek könnyű dolga lesz, hogy visszalopja magát Miska szívébe. Elég lesz egy közös pancsolás a nagy kádban, hogy Miska megint nagyon szejesse Ricit, de Maxinak hosszú, kínos beszélgetése lesz Jancsival, sokat kell majd kuncsorognia, hogy bűnei megbocsáttassanak. Szigorú kedvence szerint ugyanis Maxi igazolatlanul van távol,  csavarog, ami ugye hülyeség, sőt, ha jól emlékszem, vaskosabb kifejezések is lekopogtattak az okos kis betűs táblán. Viszont Vicánál, aki alig három héttel anyám távozása előtt  toppant be sietve és megörökölte tőle a gyönyörű, de teljességgel becézhetetlen Franciska nevet, tiszta lappal indulnak. A kishölgy egyébként, ha két vezeték- és két keresztneve mellé felveszi majd leendő férje(i) nevét is, versenyben lehet az eddigi csúcstartóval, Oli hajdani általános iskolai tanítónénijével H......né, N......né, M....... Évával.