Fiúk és képek...

Jövő héten temetünk. Nagyi egy kellemetlen kitérő után elfoglalja végleges lakhelyét Gyula tata mellett a mogyoróbokor alatt. Egy hét döbbent várakozás, téblábolás után megkaptuk a magyarázatot a magyarázhatatlanra: koszorúér-elmeszesedés okozta infarktus. Öcsém és én, miután remegő gyomorral átvettük a kisemmondommilyen jelentést, majd egy sajátosan dekorált üzlethelyiségben megrendeltünk egy hátunk közepére sem kívánt szolgáltatást,  kitántorogtunk a lepukkant, de legalább napsütötte József körútra és valami fogódzót keresve beugrottunk a Mekdonyóba egy kávéra. A kávé szar volt, keserű utóíze viszont tökéletesen passzolt furcsa hangulatunkhoz. Ballagtunk egymás mellett a benzingőzben és hallgattunk, két hopponmaradt, túlkoros gyerek. Véglegesen felnőttünk,  nem vagyunk többé "anyu fia" és "apu lánya", nade, akkor hogy tovább? A válasz persze adódik, összesen öt gyerek, három unoka (és mind az enyém, bibibi!), három kutya, számtalan fa, bokor, virág és fűszál gondoskodik arról, hogy ne maradjunk tennivaló nélkül. 

Ez a kép persze sehogy sem kapcsolódik ide, csak egy váratlan rendrakás keretében ma előkerült. Viszont a fiúk édesek és van valami ártatlanul idilli hangulata, egyszerűen jó ránézni. Nemsokkal azelőtt készülhetett, hogy Oli egy évre Londonba költözött.

Ez pedig valamikor Jancsi születése táján. Itt már elgondolkodóbbak a fiúk, az élet fedőnevű projekt már elsütött egy-két gonosz poént, azóta tudjuk, volt még a tarsolyában. De ez legyen csak az ő problémája. Mindenesetre Ricsi és Maxi immár nyolc hónapja éli az angol egyetemisták izgalmas életét. Mi pedig jövő héten megint búcsút veszünk, aztán előrenézünk és hajrá tovább!  Ketteske és Hármaska egyetemi elfoglaltságaik miatt sajnos nem tudnak hazajönni, a londoni delegációt, szintén ott élő unokabátyjuk, Dani képviseli, aki szabadságot vett ki és már holnap itthon lesz. Mi pedig egész héten pánikszerűen gazolunk és kertrendezünk, hogy mire Nagyi megérkezik, minden tökéletes legyen. A vasárnapi ceremóniamester egyébként várhatóan Miska lesz, aki folyamatos nyűzsgésével,  ébredéstől elalvásig be nem álló szájával és egész, mókás fiziMiskájával vidámsággal tölti be a teljes rendelkezésére álló teret.

Ez egy ma reggeli kép, saját "otkotúr" kreációjában és decensen kacsalábasan éppen hozzánk indul Csobánkára. Szeme előtt valószínűleg a menetrendszerűen megrendelt csokis tojta és a mellé megigényelt fagyi lebeg. Miskával  különben még az is nagyon jó, hogy akkor is örülünk, amikor jön és akkor is, amikor megy, egyszerűen azért, mert totálisan leharcol minket, mégpedig rekordidő alatt. Mai távozásának egyébként főleg Emma örült, jegesmedve méretű és fazonú ebünk, akit a megátalkodott kisfiú többször is lebírkózott és meglovagolt.