"Ki kakilt?"

Reggel lóhalálában beszereztem néhány létfontosságú élelmiszert, úgymint pudingport három ízben és pattogatott kukit, majd futva vittem Duxy szüleinek, hogy sunyin becsatlakozhassak a ma induló segélyszállítmányukba. Ezek mellé még berimánkodtam uszkve öt kiló sajtot is, mert a hús mellett a sajtnak van a három idegenbeszakadt gyerek számára kiköhöghetetlen ára. Három nap múlva tehát boldog és szagos bálabontás lesz Londonban. A kajáhozjuttatásnak ezt a módját két hete már bepróbáltuk, ráadásul magasra tettük a mércét és rögtön egy háncsdobozos camembert volt a nyitány. A háncsdoboznak fontos szerepe van a dologban, ugyanis az igazi ínyencek abban sütik meg a sajtot, hogy aztán piritós és áfonyadzsem kíséretében áhítatos arccal kimártogassák. Így tettek a fiúk is, sőt így tettünk mi is pünkösdkor, amikor  unokáink háromfősre bővült bandája, leharcolt szüleik kíséretében, eseménydús és lármás látogatást tett nálunk. A teraszon tálaltuk a sok finomságot, amire a dobozban olvasztott camembert tette fel a koronát. Gondoltuk mi. De az ölemben ücsörgő két és fél éves Miska bizalmatlanul körülnézett és azt kérdezte: "Ki kakilt?" Miska valószínűleg Orrnak készül, bár egyelőre a parfümök kevésbé érdeklik, viszont minden pikánsabb illat azonnal felkelti érdeklődését. Egyik kedvenc kérdése ennek megfelelően a "Méjt, méjt, méjt?" mellett a "Mi szag van?" lett. A hangzavarhoz a hathetes korára csinos gömbformát öltő Vica (Franciska) is hozzájárult, aki minden szájába kerülő holmit harsány "Eö, eö, eö" felkiáltással köszöntött, majd megpróbálta benyelni. A ravasz kishölgy egyébként azzal, hogy az első hat hétben csak evett és aludt, elnyerte a "legjobb gyerekünk" minősítést oktondi szüleitől. De a beetetésnek ezennel vége, Vica a hétvégén már semmitől sem riadt vissza, hogy elérje, amit akar. Jancsi pedig, a bölcs legidősebb, elnéző mosollyal hallgatta a két balhés rokont.

Miska éppen beleszagolt a festékes tubusba...

Vica a beetetés idején...

Van úgy, hogy mégis megtelik az a bizonyos hócipő...

És ne feledkezzünk meg Emmáról, a csekélyértelmű jegesmedvéről sem, ugyanis tevékeny részt vállalt a zűrzavarban. Túltengő anyai ösztönei miatt minden gyereksírás heves aggodalmat váltott ki belőle és nyomban rohant is menteni a szerinte veszélyben lévő egyedeket.  Sajnos áldozatos ténykedése nem mindig nyerte el az érintettek tetszését. Ezért Teréz anya szőrbekötött reinkarnációja a sokadik becsületsértés után beszüntette a mentést és ledobta magát az ajtó elé, hogy onnan tartsa szemmel a hálátlan népséget. De lehet, hogy csak rápihent az esti programjára. Akkor ugyanis, egy jól irányzott csapással hatástalanítva a kaput, kiiramodott az utcára és fogcsikorgatva édeskedő csalogatásunkra fittyet hányva, gyorsulási versenyt rendezett a csobánkai főúton. Miután lealázta a helyközi járatot,  elégedetten hazaindult és épphogy megúszta, hogy jól megmentsék. A helyi riadólánc ugyanis beindult és Emma, mindnyájunk szerencséjére, épp a kapunk előtt futott össze a befogására siető lelkes állatvédővel.