Az a helyzet, hogy a szilvesztert utálom, kész, passz! Nem bírom benne, hogy ilyenkor ki tudja miért, de kötelező borgőzös számvetéseket készíteni, mindenféle soha meg nem valósuló terveket kovácsolni, gyermeteg fogadalmakat tenni, végül az este megkoronázásaként rettenetes tévéműsorokat nézni és/vagy ipari mennyiségű alkohol bevitele után mulatni, mulatni, mulatni...Ilyenkor visszasírom azokat az időket, amikor mindezen tevékenységekre időm se lett volna, mert a szilveszter estéimen tettestársként működtem az akkori rettenetes tévéműsorokban, amiket csinálni mindig sokkal jobb volt, mint utána megnézni. Persze akadtak azért kívételek is...
Mivel saját személyi igazolvánnyal, útlevéllel (egyelőre) és szavazati joggal (egyelőre) rendelkező nagylány vagyok, tegnap bátran fittyet hánytam a kötelező teendőknek. Kora délután értekeztem messziföldre költözött barátunkkal, aki már térdig járt 2014-ben és biztosított róla, hogy az új év, ami számára már a jelen, nekünk még a bizonytalan jövő, egyelőre tök rendben van. Aztán színes műanyagpoharakkal és szintetikus ízű gyerekpezsgővel koccintottam minderre családunk négy törpéjével, illetve hárommal, mert a legkisebb zsenge kora miatt csak szemlélője lehetett a visszafogott és méltóságteljes megemlékezésnek. Aztán sűrű petárdaszó mellett hazahajtattunk a pilisi dombok közé, ahol már várt minket Emma névre (alig) hallgató rettegő jegesmedvénk. Számára mindenképpen emlékezetesen telt az este, mert írdatlan méretű testével végre egy gyönyörű puha szőnyegen terpeszkedhetett és nyílván a hasonlóan kellemes folytatásról álmodozott. Ezért aztán Emmánk volt az első, aki keservesen csalódott az új évre vonatkozó elvárásaiban, mert a felkelő nap már szokott helyén, a kertben találta. Nem hivatalosan persze nekem is van néhány kívánságom, de ezeket biztonsági okoból titokban tartom, mert nem bízom már ezekben az egyre gyorsabban jövő-menő mindenféle években. Még a végén heccből keresztbetesz nekünk ez a 2014 is...
De annyit elárulok, kik állnak az idei listám élén és milyen ügyben: először is a mi Jancsink és az ő barcelonai utazása, melytől mindnyájan sokat várunk, aztán Ricskó és Maka és hogy az ő londoni létük meghozza gyümölcsét, a bajszos, és hogy megvalósuljon az ő tízéves álma, hogy elsőszülöttünk, a háromszoros atya megvalósíthassa nagyívű terveit és végül van még az a kis hely, valami Nyakleves... Többet stratégiai okoból nem árulhatok el. Ja, és lesznek talán valami választások is, vagy minek is nevezzem, na ott is ránk férne egy kis szerencse...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése