Üzleti kalandorkodásom hajnalán egy Vas utcai kis üzletre vetettem szemet. Szimpatikus portugál tulajdonosa emígyen osztotta meg velem Magyarországon szerzett keserű tapasztalatait: Magyarország antibiznisz! Ha akarod siker, kell csinálj bluff! Az üzenet első része símán átjött, pláne, hogy eddig is így gondoltam. De vajon mi az a bluff?! Hol kell csinálnom és kivel?! Kissé irigyeltem a közel két méteres, kisportolt Paulót, gondoltam, mit neki egy bluff, de én jobb napjaimon is legfeljebb 160 vagyok...A rejtély hamar megoldódott. A bluff egyszerű blöff, azaz olyan ordas hazugság, melyben komoly, ámde nem létező kapcsolati tőkéddel próbálod lekenyerezni az utadban álló csököttagyú hivatalnokot. Paulo például nemes egyszerűséggel az Orbán család kedves barátjaként mutatkozott be mindenféle, szúrós tekintetű önkormányzati előadóknak, ami lássuk be, egy rövid ideje itt élő, nyelvünket nem 100 %-os hatásfokon használó sráctól szép teljesítmény. Ám bluff ide, vagy oda, Paulo végül a lefarcolás mellett döntött, hazahúzott a fehér városba és naná, hogy elfelejtett magával vinni. Így aztán én is egy másik üzlet mellett kötöttem ki. Kisebb is, szuterén is, de nem kellett bluff. Legalábbis eddig! Most azonban, hogy közeleg a kitűzött nyitás időpontja és engedélyünk még nincs, gyakran eszembe jut a langaléta portugál.
Hiába csörömpölnék fakanalaimmal, izzítanám lábaskáimat, amíg a hatósági állatorvos, aki úgy tűnik illegalitásba vonult egy időre, nem nyílvánítja tiptopnak kis bérleményemet. Addig nincs leves, ámde van már beletolt nemkevés pénz, bérleti díj, számlahegyek, na meg a frusztráció. Mától van még 12, azaz tizenkettő napunk arra, hogy minden a helyére kerüljön, és minden hatósági engedély is bekeretezve elfoglalja helyét a frissen festett falon. Mivel a pénztárgép mizériát prolongálták, még ellébecolhatunk pár hónapig az üzletben fellelhető cuccal. Már csak meg kéne tanulnom kezelni, amihez úgyszólván minden képesség hiányzik belőlem. Ezúton üzenem gimnáziumi matektanárnőmnek, hogy talán mégis neki volt igaza, amikor bizonyos számszaki alapismeretek elsajátítását tűzte ki célul számunkra. Sajnos nem járt sikerrel, sőt a legutóbbi osztálytalálkozón bocsánatot is kért próbálkozásáért. Azt mondta, már rég rájött, hogy nem ezek az igazán fontos dolgok az életben, a film például sokkal fontosabb. Innen üzenem, ezt kétszeresen is megcáfolta az élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése